4. rész - az Öt Gyermek

Ha akkor a fiúk helyben lettem volna, már elegem lett volna a rohanásból, de a lány arcán akkora félelem ült, hogy nem tudtak nem hinni neki. Lassacskán a tó szélére értek és ott megálltak, a ló habzó nyakkal támadta meg a vizet, hogy igyon, a lány csaknem elájult és a fiúk is csak azért nem estek össze, mert gyengének tűntek volna.
- Látom megismerkedtetek Hársfával - lihegte a lány, és elmosolyodott.
Zayn erre ledobta magát a fűbe, nem bírta tovább.
- Mégis ki a fene vagy te? - kérdezte nem éppen kedvesen, mire Nettie odament hozzá, elmosolyodott és felsegítette.
- Nettle Silwerglow vagyok, és ha nem szólok rád, hogy rohanj el, már nem élnél, úgyhogy örülnék, ha egy kicsit megértőbb lennél velem szemben mostantól.
Zayn meghökkenve nézett, majd elfogadta a segítséget, és zavartan a fejét kezdte el vakargatni.
- Őő..izé... ne haragudj...én csak.. ez az egész olyan furcsa tudod.
- Hogy ne tudnám, de ha megengeded, hogy elmondjam, akkor te is rájössz, hogy mi folyik itt.
- Honnan tudtad, hogy ott vagyunk? - kérdezte Harry gyanakodva. "Okos fiú" gondolta Nettle.
- Nem tudtam, véletlenül találkoztatok Hársfával. Nagy az ereje ugye? Sokan meg akarják venni tőlem, de nem engedem.  Ő az enyém, és csak akkor tud száz százalékon sugározni, ha vele vagyok.
- Sugározni? - Niall értetlenül nézett a lányra.
- Mikor odamész hozzá és megbűvöl a jelenlétével. Leülsz, simogatod, és azt gondolod ő a világ legszebb teremtménye. Ez egyfajta csalogatási módszer volt a háború idején. Ott tartotta az ellenséget, a mieink pedig leölték őket. Igazi katonai ló volt - majd megpaskolta Hársfa izmos nyakát, aki válaszul felprüszkölt.
- Háború? Ellenség? Nem értem... - Louis is nyugtalan lett. - Ez valami párhuzamos világ? Ne haragudj, de mi emberek vagyunk, régóta nem volt háború és a Földön élünk.
- Nevezheted párhuzamos világnak is. Vagy egy másik dimenziónak. Az erdőben jött létre. Kintről kicsi területnek tűnik, de ha bemész, egy egész külön világ több tartománnyal együtt. Tengerrel, folyókkal, állatokkal és velünk ninfákkal. Gondolom olvastátok már a mesekönyvekben. Mi vagyunk azok a lányok, akiket a szatírok lesnek. És nem, nem vagyunk görögök - nevette el magát Nett. - sok évvel ezelőtt fekete felhők dúltak Silentlight - az országunk- fölött. Megtámadott minket egy ősi sötét gonosz erő, ami szinte legyőzhetetlen volt. Egy valami kerekedhetett csak felé. a Medál. Régen a Csodák Medáljának hívták, most csak Medálnak, mert azóta mindenki tudja, hogy csodát ugyan nem tesz, de annál nagyobb ereje van. Ez csak akkor tudott kiteljesedni, ha az Öt Gyermek kezébe került. Ez egy még régebbi történet ugyanis, több mint ezer éve a királyunknak öt gyermeke született, mindegyikük kapott egy ilyen medált, varázserejük volt, viszont sajnos, a medálok elkezdtek versengeni és a fiúk elvesztették az irányítást felettük. Négy megál - orákulum - nyomtalanul eltűnt, az ötödik pedig még most is uralja az egész országot. Nos 134 évvel ezelőtt az Öt Gyermek le akarta győzni ezt az erőt, hogy megmentsék az országunkat, de kudarcot vallottak. Viszont amikor Drakeon megölte őket, a medál mind az Öt Gyermek lelkét magába szívta és még erősebb lett. Drakón pedig gyenge. Hihetetlenül gyenge.
Most viszont, amikor ti idekerültetek, a Medál rátok ismert, Drakeon szövetségesei összegyűjtötték minden erejüket és adtak belőle a Nagyúrnak, hogy bosszút álljon. Készek a csatára a visszatért gyermekekkel, kvázi veletek, és jobb lesz a felkötitek a gatyátokat, mert nem egy leányálom velük kűzdeni.

A fiúk csak értetlenül bámultak erre a lányra és egyikük sem értett semmit, hogy is értették volna, hiszen az információ rengeteg volt, a lány meg varázslatosan szép. Szinte csak pislogni tudtak, még levegőt sem nagyon vettek, és mikor ezt Nett észrevette, felnevetett.
- Bár, sokan azt mondják, az Öt Gyermekre nem hat a varázserőm. Viszont, ahogy elnézlek titeket... - a hangja visszacsengett a víz tükörsima felszínéről majd elszállt a fák fölött. A fiúk csak akkor értették meg miért pont Silentlight a hely neve.
- Értem már a csendet. Ezt az egyet felfogtam...na de a fények... - szólalt meg Harry óvatosan.
- Akarjátok látni őket? Akkor hinnetek kell benne. Fiúk, ti különlegesek vagytok.
- Nem, mi a One Direction vagyunk. Semmi közünk ehhez, és jobb lenne, ha mehetnénk aludni.. Holnap forgatunk- Liam hangja feszülten csengett és közelebb húzódott Nettie arcához. A lány egy darabig nézte, majd kissé sértődötten megkérdezte.
- Forgatni? Hova?
És az öt fiú ekkor jött rá, hogy bizony, ők egy különös robbanásnak voltak a tanúi. Ijedten, szinte remegve néztek egymásra.
- Az megtörtént? - nyelt egyet Zayn.

/Nettle/ 


- Azt hiszem beválik a terv. Talán Drakeonnak igaza volt. Csak így menthetem meg az országot. Különben nem csak őket öli meg. Mindenkit. A családomat, a barátaimat, engem, Hársfát. Megsemmisít mindent és akkor a Semmi, a nagy gonosz hatalma beteríti az egész erdőt. Nincs mit tenni. Bízniuk kell bennem! A robbanás eléggé hatásosnak tűnt. A stáb már foglyul van ejtve. Drakeon nem bántja őket, míg a fiúk vissza nem térnek oda. El kell kezdenem a harcukat. Muszáj...



- Látjátok? Most már hisztek nekem?  - a fiúk megsemmisülve álltak az óriási kráter előtt, ami reggel még a forgatási helyszín volt. 

- Ez azt jelenti, hogy Paul, a rendezőnk, a sminkesünk...MINDENKI odalett? - Niallt a sírás kerülgette. Köztudott volt, hogy a sminkes vagyis Melanie a titkos szerelme volt. Nem veszíthette el! Ez nem lehet!
- Sajnálom - hajtotta le a fejét Nett.

Sokáig álltak néma csendben, majd Louis, aki sok ideje nem szólalt már meg, felsóhajtott.
- Miért kellene hinnünk neked? Össze vissza zagyválsz erről a hülye Silentlightról, próbálsz beetetni, hogy a gebédnek és neked varázserőtök van és hogy mi vagyunk az Öt Gyermek, akiknek meg kell menteni a Birodalmat. Ha mi állítanánk neked mit csinálnál? HInnél nekünk?
- Nézd meg a zsebed... - válaszolt Nett nyugodtan.
Louis odakapta a kezét, majd elővett egy furcsa gömb alakú medállal rendelkező nyakláncot.
- Ez mégis hogy került hozzám? - kiálltott fel.
- A Medál gazdái. Ti vagytok. Megmondtam. Fiúk! Ti vagytok Silentlight egyetlen és utolsó reménye. Segítenetek kell! Kérlek!
- Szóval... szembeszállunk ezzel a Drakeonnal a Medál legyőzi őt, és mi visszakapjuk az életünket? - kérdezte Zayn. Sokáig hallgattak, egyikük sem igazán hitte el még a dolgokat, de ekkor Liam megszólalt.
- Azt mondtad, hogy a másik négy medál itt van valahol. Meg kell tudnunk, hogy a mostani kihez tartozik, megkeressük a többit, és akkor mindenki megnyugszik nem?
- Ez nem ilyen egyszerű... - Nett ijedten nézett rá. Mire készül ez a fiú?
- Pedig jó ötletnek hangzik - szólt közbe Niall és Harry is bólogatott.
- Fiúk, akkor egymással is harcolnotok kell! Nem tehetitek ezt!
- A négy medál erősebb, mint egy! Tegyük fel, elhisszük a zagyvaságod. Ha eggyesítjük az erőinket mi is többre megyünk. Készíts fel minket és mi a keresükre indulunk. Megoldjuk.
Az öt fiú, az Öt Gyermek tettre készen néztek egymásra, és előhozták Nettle Silverglowban az őszintefélelmet.

- Túl sokat mondtam nekik. És ezek okosak. Talán okosabbak, mint 134 évvel ezelőtt. Drakeon nem fog örülni. Most mi a fenét csináljak? Meg kell akadályoznom ezt! Nem találhatják meg a másik négyet! Sötét erők! Segítsetek! Drakón Balga szűzei! Nem tudom egyedül visszafogni őket!

3. rész - Rendben

Mit sem törődve a félelmeikkel, a fiúk az erdőbe vetették magukat, a sikoltozás hangja után rohantak. Egyre hangosabban hallották, szinte már égette a fülüket, mikor kiértek egy tisztásra.
- Innen jön, biztos vagyok benne - szólalt meg Niall remegő hangon. Valóban onnan származott a sikoly, de a furcsa szinte szabályos kör alakú réten nem volt senki és semmi....kivéve egy vastag és göcsörtös, öreg fát. A fiúk értetlenkedve néztek egymásra. Egyikük sem akarta elhinni azt, ami mind az ötüknek eszébe jutott.
- Gondoljátok...gondoljátok, hogy abból jön? - Zayn a fa felé intett a fejével és a hangja a szokásosnál sokkal magasabbnak tűnt.
Liam volt az aki megtette az első lépéseket. Egyre közelebb került a fához, a szemét összeszorította, hisz a sikoly rettenetesen szúrta a fülét. Remegő kézzel nyúlt a fa felé és mikor megérintette azt.....

***

- Mit akarsz tőlem? - Nettle Silwerglow undorodva nézte a vörös szemeket, a ráncos, szinte aszott bőrt, majd mikor az közelebb akart hozzá húzódni, leköpte.
- Átkozott dög! - ha tudta volna, ott helyben letépi a lány fejét, de nem tehette. Kellett neki és nem csak a gonosz terve megvalósításához. Sóhajtott egyet és nyugodtan folytatta.
- Ugyan Nettie, nyugodj meg, én nem foglak bántani. Túl közel voltál.
- NE MERJ NETTIE-NEK NEVEZNI TE SZÖRNY! - üvöltötte teljesen kikelve magából a lány.
- Hahaha, látom jó kondiban vagy, ami pont kapóra jön nekem. Ne mondd, hogy nem hallottál semmit a Suttogásból. Tilpánia hadat üzen nektek.. És végignézzük, ahogy a kis világotok elpusztul...pont úgy, ahogy 134 éve. Milyen furcsa...még csak nem is kerek a szám. Pont ennyi ideje annak, hogy megöltem azt az öt fiút, és az országaink hidegháborút folytatnak a Medál miatt. De Ők most visszatértek, a Medál hozzájuk került. Vége a csendnek! Le fogunk rátok csapni. És eltaposunk mint valami jelentéktelen férget.
- Te....te voltál az! Te voltál akkor is! Milyen medálról beszélsz? És mi köze van ennek az egésznek HOZZÁM? - Nettie próbált kiszabadulni a vas béklyókból amikbe kötözték, de azok túl erősek voltak. 
- Engedd, hogy befejezzem! A Medál már ősidők óta a legerősebb fegyver a világon. Aki a tulajdonába veszi, nem válik ugyan legyőzhetetlenné, de tekintélyt kap. Méghozzá olyat, aminek nem csak Tilpánia és Silentlight, de az egész világ behódol. A legutóbbi háborúban az öt Gyermek kudarcot vallott. Végeztem velük. De a Medál nem nyugodott meg. Nem engedte, nem hagyta, hogy birtokba vegyem. Ellenem fordult és megtámadott. Láthatod, hogy nézek most ki. Minden miatta van! Mintha már lenne gazdája...évek óta gondolkodom ezen és végre megtaláltam a választ. Mert az öt Gyermek visszatért. És én vért fogok ontani...ölni fogok, úgy ahogy tettem 134 évvel ezelőtt. És bitrokba veszem ami nekem jár - olyan indulatok beszéltek ebből a lényből, hogy Nettie szemébe könnyek szöktek, belegondolt,hogy a barátairól a családjárol, a hazájáról van szó és sikoltani szeretett volna, de nem tudott. Ezt látva a nagyúr, tudta, hogy fogást talált a lányon és elmosolyodott. 
- Természetesen van egy másik lehetőség is. Semmi durvaság, semmi öldöklés. Csak titokban, csendesen. Itt jössz te a képbe Nettle - a lány felkapta a fejét. Még mindig nem értette, hogy mire gondol Drakeon. Igen, mert a Gonosz Nagyúrnak neve is volt. Az ördög csatlósát hívták így Silentlightban. Még mielőtt megszólalhatott volna, a lány közbebeszélt.
- Én?..Mégis...hogyan? - a hangja nagyon elcsendesült, érezte, hogy most nem fogják bántani, hogy elengedik, mégis félt. 
- Te Nettle olyan erővel rendelkezel, ami még a Medálén is túl tesz. Ezt nem lehet ellopni ez a te saját fegyvered. A bájaidban rejtőzik. A hangodban, a véredben van. Mit gondoltál, miért menekültél meg minden veszélyes vagy félelmetes helyzetből? Az élőlények nem mernek veled szembeszállni. Még maguk az emberek sem. Az ör Gyermek sem fog tudni. A helyzet egyszerű. A bizalmukba csempészed magad. Használod az Erőt. Majd mikor már gyengék lesznek és rád bízzák magukat, lecsapsz. Idehozod őket nekem, a Medállal együtt. Végzek velük -megint. De most gondoltam arra is, hogy lehetne az egész hatalom a miénk...Fiatallá változtatom magam Nettle. És elveszlek. Akkor mi uraljuk majd egész Shinemaret, igen az egész világot. Te és én. Ne mondd, hogy sosem szerettél volna irányítani. Hiszen jól tudod, hogy nemes vér folyik az ereidben...
Tudta, hogy ezzel bogarat ültet a lány füllébe. Igen valóban, az elbizonytalanodott egy időre, látszott,hogy meggondolja. 
- És...ha így teszek..nem bántasz senkit? ezen az öt emberen kívül? 
- Senkit. A hatalmam alatt fognak élni és mindenki túléli! 
Nettie hosszan nézett maga elé, az ismerőseire gondolt, avelük töltött időre, Hársfára, a hazájára....lassan Drakeonra emelte a tekintetét.
- Mi az első teendőm? 

***

Semmi. Liam tapogatta a fát ugyan, de nem volt sem váratlan robbanás, sem varázslat, nem történt semmi, kivéve azt, hogy a fülsüketítő sikoly abbamaradt. Mindenki értetlenkedve nézett a másikra. 

- Mi a fene volt ez? Minek kellett egyáltalán idejönnünk? - Niall ideges volt, talán sokkal jobban, mint a többiek. 

Nem válaszolt senki. 

Harry volt az aki maga elé meredt és megint eszébe jutott a látomása.. mi lehetett az? Biztos volt valami köze a robbanáshoz...és a sikolyhoz is... 

Ebben a pillanatban prüszkölő hangot hallott maga mögött. Megfordult és elámult. 

- Ez az! - kiáltott fel. - Ezt láttam, ez a látomásom!!

- Milyen látomás? Ez csak egy ló. - Zayn értetlenkedve nézett Harryre és megrázta a fejét. A fiú csak ekkor jött rá, hogy el sem mesélte a barátainak, nem volt ideje, hiszen tűz ütött ki a forgatáson. Istenem azt is otthagyták! Mi van velük? Mi a fene történik itt? 

Leguggolt és a fejét a két keze közé fogta. Nem bírta elviselni ezt, a bizonytalanságot, a terhet. 

Niall elindult a ló felé. Értett az állatokhoz, jól bént velük annak idején. Ez a jószág viszont olyan más volt. Nem emberi. Nagyobb volt és szinte sugárzott belőle az erő.  

Közelebb ment, hogy megsimogassa. És a ló szelíden a kezébe nyomta az orrát, hozzádörgölőzött a fiúhoz. Nem volt benne semmi veszélyes. Kezes volt, akár egy szelíd bárány. "A látszat néha csal" mosolygott Niall. 

- Gyere már onnan, nem érünk rá, nem az állatsimogatóban vagy! - kezdte idegesen Louis. 

- Fiúk, ennek az állatnak köze van mindenhez. Érzem  - szólalt meg Harry.

- Harry ez csak egy ló.

- Nincs benne semmi furcsa. 

- Hát ti nem is látjátok? - kérdezte Niall. - Ez nem csak egy ló....van benne valami..csodálatos.

És tényleg, ahogy a fiúk is belenéztek a szemébe, hihetetlen boldogságot éreztek. Körbevették és simogatták, a nagy fekete állat pedig hagyta. Szinte már csapdának tűnt. 

- Mit keres ez itt egyébként? - kérdezte Zayn.

- Fogalmam sincs - válaszolt Niall - De annyira jó, hogy nem vagyunk egyedül! Fiúk. Én itt akarok maradni örökre! Nyugodtan. 

Ekkor nevetést hallottak a hátuk mögött, mindenki odakapta a fejét és a varázs amit a ló árasztott olyan gyorsan illant el, mint amilyen gyorsan rabbá változtatta a csodálóit. 

 Egy szőke, göndör hajú lány állt velük szemben, valami színes, és utánozhatatlan ruhában. 

- Ti meg mit kerestek itt? - kérdezte döbbenten. 

A fiúk néztek, nem tudták mit mondjanak, azt amit akkor éreztek, szavakkal kifejezhetetlen volt. Reccsenést hallottak a fák közül, a lány odakapta a fejét, kémlelt egy kicsit majd visszafordult. 

- Futás, ha kedves az életetek... - és a ló után vetette magát az erdőbe.

2. rész - Kik ezek?

Nettle Silwerglow éppen lovagolni indult Hársfával az óriási fekete lovával Silentlight mindig néma erdei útjain, göndör szőke haja olyan volt, mint a káosz, mégis könnyedén libbent utána, ahogy végigvágtázott az első ösvényen. Hársfa patái csak úgy dobogtak a némaságban, amiről az ország a nevét kapta, minden nagyon csendes volt, a legerősebb hangok amiket hallani lehetett, a sűrű erdőből induló és Silentlight határaiba torkolló suttogások voltak. Emberi füllel talán nem is lehetett érzékelni őket, de a lány jól értette mindet.

Nettie imádta ha a hajába és az arcába kap a szél, imádta a gyorsaságot, imádott mindent, ami veszélyes. Pont ezért volt az élete olyan izgalmas. Mindig bajba keverte magát. Családja egyszerű volt, bár ő mindig is úgy érezte, nemes vér folyik az ereiben és arra tette fel az életét, hogy ezt felkutassa. Nem is tudta, mennyire rosszul teszi. Most is ezért indult el, mert előző nap nyomra lelt, egy medálra, ami ugyanazt a mintát viselte, amit a dédnagyanyja naplójának az elején lévő régi és poros fénykép. A kép és a medál szakasztott ugyanolyan volt, Nettie lenn találta a tónál egy szikla alatt, de nem hozta el, visszatette. Oda tartott. Át a vízesés alatt, a kidőlt fatörzsön, a ruhája mint árnyék követte, gyönyörű, szinte exatisztikus látványt nyújtott az a törékeny kislány, azon a hatalmas fekete állaton.

"Megint oda megy" - a suttogó hang mindenkiben félelmet keltett volna, talán még a tulajdonosát is megrémisztette. A vörös szempár gonoszan, de mégis epekedve nézte a lányt és gyűlölködve hörgött fel, mikor a mellette lévő másik hangja is feltört.

" Uram...talán megcsinálhatjuk nélküle is.."

"Hallgass, Ahow, ha ő nincs, nincs semmi. Nem érted meg? Tegnap láttam. A Medál megtalálta őket! A két szememmel láttam! A göndör hajúnál volt." a vörös szempár tulajdonosa, akit Ahow csak Uramnak mert hívni köhögni kezdett. Nagyon gyenge volt. A lány kellett neki. Tudta, hogy nála van az Erő. Ha Nettle Silwerglow mellé áll, legyőzi a világot. És az majd behódol neki a lánnyal együtt. Akkor a felesége lesz és Ő mindent megkap, amire vágyott. Remek tervnek bizonyult és eddig minden csodásan haladt.

" Ahow..jön. Akkor csapsz le rá, ha már esélye sincs, hogy észrevegyen! Visszaszámolok.. egy...kettő...kapd el!"

                                                                             ***

A fiúk nem keltek nehezen, mint kiderült legtöbbjük csak percekig tudod elszenderedni, és egész éjszaka a plafont bámulta, kivéve Harryt, akit olyan mély álom fogott el, hogy a többiek sokáig nem tudták felverni.

Karikás szemeiket és álmos arcukat látván a rendező egyáltalán nem volt boldog.

- Mi a fenét csináltatok egész éjjel? Természetesnek kellene tűnnötök! Olyanok vagytok, mint a zombik. Most mit csináljunk veletek? Nyomás a smink, talán egy kis make-up eltűnteti... - rázta a fejét, mire ők öten lustán és ásítozva huppantak le a székekbe. Egyáltalán nem pörögtek.

Zayn, aki hangokat halott egész éjjel, és a szemeit forgatta, mert nem tudta, honnan jönnek, lebukott fejjel hagyta, hogy a sminkes rákenje az alapozót, Louis, akit a fények nem hagytak aludni amiket látott, szintúgy, Niall és Liam pedig meg voltak győződve arról, hogy a sötét folyékony valami, ami éjjel lecsorgott a falon, vér volt, de reggelre eltűnt minden. Egyedül Harry nem értette, mi bajuk van, és maximálisan egyetértett a rendezővel. 

- Én mondtam, hogy aludj... - vetette oda Lou-nak aki megforgatta a szemét és nem látta értelmét annak, hogy a legjobb barátja nem hisz neki. 

- Nem tudom, miért csinálod ezt, Harry, de nem esik valami jól, hogy azt gondolod hazudok, hát láttam amit láttam, és azok fények voltak, valaki járkált odakint. És nem lehet igaz, hogy te nem találtad furcsának azt a nyakláncot...

- Milyen nyakláncot? -  húzta fel erre Harry a szemöldökét. - Miről beszélsz? 

- Arról, amire azt hitted, hogy Eleanoré. Azt hiszem a fiókba tetted. 

- MI A FENÉT HADOVÁLSZ ITT ÖSSZE? - látszott, hogy Harry most nem viccel, hogy tényleg fogalma sincs semmiféle nyakláncról. Ez megijesztette Louist. 

Nem válaszolt semmit, mire Harry csak megvonta a vállát és kiszállt a sminkesszékből. 

"Cuz there is nobody else....It's gotta be yo......"

- Nem jó! Álljatok le! Fiúk! Esküszöm, hogy felállok és itthagyom az egészet. Mi ez az egész? Figyelmetlenség, koncentrációhiány. Nem nyaralni jöttünk! Forgatunk, a rajongók várják a klipet és nem szeretnénk ezzel is késni ugye? Vissza, vissza az egészet! - már délután volt, a nap lemenni készült, és Zaynék egyre fáradtabbak lettek. A rendezőnek igaza volt, rettenetesen szét voltak esve. 

- Tarthatnánk öt perc szünetet? Egész nap megállás nélkül nyomjuk.. - szólalt meg Liam udvariasan, de annál feszültebben. 

- Nem bánom, legyen de csak öt percet. Aztán itt van mindenki, és előlröl kezdjük. Be szeretném fejezni ezt a részt még.

Az öt fiú fáradtan huppant le a fűbe és élvezte, hogy kicsit szabadon lehet, ami abban nyilvánult meg, hogy mind elszenderedtek egy kicsit, kivéve Harryt. Ő csak nézte az erdőt és pislogott egyet kettőt, mert...mintha látott volna valamit. De mi volt az? Csak egy foszlány... mint egy nagy fekete állat. Harry ki be nyitogatta a szemét, de mindig látta, az a valami ott volt, csak nem tisztán, olyan volt mint egy halovány fényfoszlány. Aztán pár másodperc múlva a látomás eltűnt, ő megrázta a fejét, majd hátravetette magát.
"Valószínüleg megőrültem...a fáradságtól lehet" gondolta. Nézte az eget, a felhőket, de ezt a furcsa dolgot nem tudta kiverni a fejéből. Nem látta tisztán, mi volt, de az egész olyan kellemes hatást keltett benne. Mint mikor egy angyal megjelenik.
- Harry Styles meg vagy őrülve? - kérdezte hangosan magától, majd felült. Megint az erdőbe nézett. Semmi. Se hang, se látomás. Sóhajtott egyet, megnézte az órát. Még két perc. Arra gondolt, mi lesz majd ha a klip nyilvánosságra kerül. Mindennél jobban szerette volna már túl tudni magát a forgatáson. Még egy perc. Az idő gyorsabban telik,ha az ember nem akarja. Összeszedte magát és felkelt. Ébreszgetni kezdte a többieket is, de azok mintha nem is éltek volna.
- Mi a fene van? Fiúk, keljetek már fel! Lou! Zayn! Aludni este is tudunk! Az isten szerelmére keljetek má....
BUMM.


Harry nem látott semmit a füsttől, ami egy pillanat alatt terjedni kezdett, tömény volt és szinte fekete. Valami felrobbant, mert a melegtől érezte, hogy tűz van a közelében. Karján kezeket érzett, valószínüleg Louisét aki rángatni kezdte kifelé, egyre távolabb a füsttől, ami szürkülni kezdett, majd fehérré vált, a szélére értek. A tűzben csend volt, csak a pattogását lehetett hallani, az öt fiú megsemmisülten állt a balesettel szemben, nem tudta, ki van bent, ki élte túl....és ki halt bele. Harry hideget érzett a mellkasában és odakapott. Kemény fém volt az ingzsebében. Egy gömb alakú medál volt.
- Ez az a nyaklánc, amit a fiókba tettél! Miért van nálad? Miért nem mondtad, hogy elhoztad? És miért nem emlékeztél semmire?  - üvöltött Louis kétségbeesetten.
- Mégis mire kellett volna emlékezzek? Hogy megérkeztünk és lefeküdtünk aludni? - Harryt hirtelen elkapta a köhögés, és mire feleszmélt belőle négy halálsápadt fiú állt vele szemben.
-  Komolyan nem emlékszel? - kérdezte Zayn. Harry a fejét rázta. Valami történt,érezték..Valami nincs rendben. Mindegyikük a medálra meredt...egészen addig, míg meg nem hallották azt a rémisztő és csontokat megremegtető halálsikolyt. 

1. rész - Amelyben a fiúk elfoglalják a házat, felfedezőútra indulnak, de hamar rájönnek, a mókának vége

Az öt fiú belépett a házba, ami a gyönyörű tó szélén állt, és ámulva nézett körbe. Jellegzetesen öltözködtek, ha akarták se tudták volna összekeverni őket. Niall, aki épp rágott valamit, lustán ledobta magát a kanapéra, Harry miután megrázta a göndör fürtjeit, felszaladt az emeletre és birtokába vette a vécét, Zayn keresett egy tükröt, Louis a boldogságtól üvöltve futotta körbe a nappalit, Liam...nos Liam csak jófiú módjára megforgatta a szemét, felvitte a bőrőndjét a szobájába és kipakolta a holmijait. Előkerült Danielle képe, a szerelméé, nyomott rá egy lágy csókot és kitette az éjjeliszekrényre. Mikor minden a helyén volt, nyugodtan leszaladt a lépcsőn és kissé felment benne a pumpa, mikor a másik négy fiút a nappaliban találta a tévét bámulva, amint épp a nyálukat csorgatják a női dezodort reklámozó csajra.
- Khm...fiúk! Tévét annyiszor nézhettek, amennyiszer akartok, nem kellene körülnéznünk picit, hova is kerültünk? Mégiscsak itt fogunk forgatni pár hétig, ki kellene ismerni a helyet - jelentette ki, mire a többiek lepisszegték. Szinte oda sem figyeltek rá. Kissé rosszul esett neki a dolog, végülis elmélete szerint egy csapat voltak, de nem törődött vele, gondolta, ha a többiek ki akarnak maradni a jóból, hát tegyék. Felkapta a barna bőrdzsekiét és kilépett a kissé párás, de annál frissebb levegőre. Jó nagyot szippantott, hogy megtöltse a tüdejét, majd elindult.
Remekül érezte magát, örült, hogy nem baromkodik most mellette senki, hogy kicsit egyedül lehet, Danielle-re gondolhat és gyönyörködhet a tájban. Szinte sosem látott még ilyen zöld területet, és ehhez társuló kristálytiszta vizet. Lélegzetelállítóan szép volt.
"Egyszer el kellene menni hajókázni rá..." gondolta, majd elmosolyodott és magában már a programokat tervezgette. Nagyon jól fognak szórakozni ezen a csodás helyen, és ha minden jól megy, Danielle és Eleanor is csatlakozik pár nap után. A hírnévben talán ezt szerette a legjobban, hogy olyan helyekre juthat el munka közben, amilyenekről álmodni sem mert, mikor még a kis gombafejű fiúcska volt, akinek egyetlen álma az volt, hogy egyszer nagy gombafejű fiúcska váljék belőle. Erre megint elmosolyodott, szeretett nosztalgiázni.

Hirtelen valami furcsa és ijesztő hangot hallott, mintha reccsent és susogott volna az erdő a háta mögött. Odakapta a fejét, de egy lélek sem volt mögötte.
- Ugyanmár Liam, az erdőnek természetes, hogy hangjai vannak, nem kellene megijedned - mondta magának hangosan, majd nevetett. Fütyörészni kezdett, hogy oldja a magában lévő feszültséget. Mégis, mi lehetett az?
Felkelt a kőről, amin ült, leporolta a nadrágját és elindult vissza a ház felé.
Megint reccsent valami.
Komolyan kezdett megijedni ezért egyre hangosabban fütyült. Ahogy ment egyszerre úgy hallotta az avarban, hogy valaki követi. Mit követi, siet utána. Megszaporázta a lépteit, miközben egyenesen előre figyelt, tudta, ha hátranéz, lassul. Előtört belőle valami furcsa paranoia, szinte futólépésbe kapcsolt, mikor megbotlott a saját lábában és elesett. A következő pillanatban valami nagyon  kemény ugrott rá. Felüvöltött és csapkodni kezdett felé. Kellett egy kis idő, mire rájött, hogy csak Harry az, de csak akkor nyugodott meg, miután meghalotta a jellegzetes fájdalmas Harry-féle kiáltásokat.
- Szemét vagy! - ordította neki. - Megijesztettél!
- Igazán ne haragudj, hogy megsajnáltalak és utánnad jöttem - válaszolt sértődötten. - Örülj neki, hogy nem tévedtél el, ugyanis a ház nem erre, hanem a másik irányban van - tette hozzá.
Liam egy pillanatig hálásan nézett rá, majd felkelt, felsegítette Harryt.
- Bocsánat...csak szólhattál volna, hogy  követsz.
- Én nem követtelek. Most indultam a keresésedre.
- Hát nem te jöttél utánnam?
- Nem... - Harry arca őszinte döbbenetet sugárzott, a.hogy Liamra nézett, aztán a döbbenet rémültségbe változott és a fiú szája széle elkezdett rázkódni. Szinte megigézve bámult egy Liam mögötti pontot, a szemei kikerekedtek és lassan odamutatott..
Ekkor Liamet egy robbanással is felérő csapás ütötte a földre, és csak azt érezte, hogy elkezdik püffölni.
- Menjetek a bűnbe mostmár! - ugrott fel, az ijedségtől Liam és szembe állt a másik három fiúval, majd oldalba bokszolta Harryt aki már így is a földön fetrengett a nevetéstől.
- Jobb volt mikor egyedül voltam - Liam rendesen megsértődött, majd érezte, hogy valaki hátulról  megsimítja a haját. - Harry, jobb ha békén hagysz, de most tényleg, nem vagyok valami jó kedvemben, tudod kicsit elegem van, hogy mindig engem vertek át - megfordult és döbbenten látta, hogy a fiú még mindig a hasát fogva röhögött. De ahogy Liam felé intézte a kérést, ráfagyott az arcára a mosoly.
- Most szórakozol velem?
- Eszemben sincsen. Valaki megsimogatta a hajam... - Niall Louis és Zayn is abbahagyták a nevetést, tudták, ha Liam azt mondja, nem viccel, akkor az úgy is van.
Harry felugrott a földről és a kínos csend után csak annyit mondott.
- Vissza kellene mennünk a házba. Sötétedik...

Sietős léptekkel tartottak a kis kunyhó felé, és titokban mind az öten fellélegeztek, hogy csukva tudhatják az ajtót maguk mögött. Louis ráfordította a kulcsot, majd szótlanul vette mindenki a saját szobája felé az irányt. Zayn, Niall és Liam egy szobában voltak, Louis és Harry a másikban.
Ahogy lefekvéshez készülődtek, a cuccok között turkált és egy furcsa alakú medálra lett figyelmes.

- Lou, nem is mondtad, hogy Eleanornak ilyen ramaty ízlése van bizsu terén. Elhoztál egyet véletlenül..
De Louis csak értetlenkedve nézett.
- Ez biztos, hogy nem az övé. Te is tudod, hogy kiütéses lesz a bőre az olcsó fémtől... szerintem valamelyik nődé.
Harry nagyon furcsállta volna, ha bármelyik lány nála hagyta volna a nyakláncát...végülis a fiókban kötött ki, ő pedig bebújt az ágyába és magára húzta a takaróját.

Éjjel három körül járhatott az idő, mikor Louis megbökdöste.
- Harry, ébredj! Létezik, hogy valaki zseblámpával járkál a ház körül?
- Ahj, Lou, hagyd már abba, nincs itt senki. Képzelődsz, aludj, és hagyj engem is pihenni, holnap forgatunk.
Louis a hátára fordult és sokáig azon gondolkodott,  mi lehetett az a fény, ami ilyen intenzíven világított be az ablakon.


Az öt fiúnak mégis sikerült valahogy elaludnia és akkor még nem is sejtették, mi vár rájuk másnap, mivel végződik talán örökre be a forgatás, ésészre sem vették az erdőben a rájuk meredő sötét bíborvörös szempárt, ami minden mozdulatukat leste.
"Óh, Drakón kegyes, balga szűze....azt hiszem ők lesznek azok. A történelem megismétli önmagát. A háború kitört, a medál náluk van. Kezdődjék a vérontás..."

Előszó - A kezdet

Az Angliában egyre feltörekvő fiúbanda, a One Direction, egy új klip forgatására készülnek. A Gotta Be You nagy áttörésre készül, az egyik legnagyobb slágernek ígérkezik. A video egy gyönyörű erdőben játszódik, ahol a fiúk egy faházban laknak, míg a forgatás tart, és élvezettel járják az erdőt, miközben gyönyörködnek benne, hogy kerülhettek ilyen szép helyre.
Éjjel viszont mindenki érzi a furcsa erőket, amik a kis házat körülveszik. A hangok, a fények, néha még az árnyak is. A fiúk félni kezdenek, sőt rettegni az ismeretlentől, míg egy találkozás mindent megváltoztat, a furcsa kissé szabad szellemű lány mindenki előtt titkolózik, a fiúk mégis megbíznak benne.  Vajon mit kezdenek majd a sötét energiákkal, amik az erdőben készülnek feltörni? Miért kerül elő egy titokzatos medál újra és újra a fiúk életében?  És Nettle miért kezd egyre furcsábban viselkedni? Egyáltalán létezik- e az a név, hogy Nettle Silwerglow? És mit jelent?
Egy biztos, a fiúknak nem szabad pánikolniuk, még akkor sem, mikor úgy érzik, a vég közel, hiszen a félelem, a rettegés egy pillanat alatt győzni tud, ha felülkerekedik...


Szóval ez lenne a kis előszó, dobj meg egy komival, ha érdekel, a folytatás! :) akkor folytatom a blogot! :)