1. rész - Amelyben a fiúk elfoglalják a házat, felfedezőútra indulnak, de hamar rájönnek, a mókának vége

Az öt fiú belépett a házba, ami a gyönyörű tó szélén állt, és ámulva nézett körbe. Jellegzetesen öltözködtek, ha akarták se tudták volna összekeverni őket. Niall, aki épp rágott valamit, lustán ledobta magát a kanapéra, Harry miután megrázta a göndör fürtjeit, felszaladt az emeletre és birtokába vette a vécét, Zayn keresett egy tükröt, Louis a boldogságtól üvöltve futotta körbe a nappalit, Liam...nos Liam csak jófiú módjára megforgatta a szemét, felvitte a bőrőndjét a szobájába és kipakolta a holmijait. Előkerült Danielle képe, a szerelméé, nyomott rá egy lágy csókot és kitette az éjjeliszekrényre. Mikor minden a helyén volt, nyugodtan leszaladt a lépcsőn és kissé felment benne a pumpa, mikor a másik négy fiút a nappaliban találta a tévét bámulva, amint épp a nyálukat csorgatják a női dezodort reklámozó csajra.
- Khm...fiúk! Tévét annyiszor nézhettek, amennyiszer akartok, nem kellene körülnéznünk picit, hova is kerültünk? Mégiscsak itt fogunk forgatni pár hétig, ki kellene ismerni a helyet - jelentette ki, mire a többiek lepisszegték. Szinte oda sem figyeltek rá. Kissé rosszul esett neki a dolog, végülis elmélete szerint egy csapat voltak, de nem törődött vele, gondolta, ha a többiek ki akarnak maradni a jóból, hát tegyék. Felkapta a barna bőrdzsekiét és kilépett a kissé párás, de annál frissebb levegőre. Jó nagyot szippantott, hogy megtöltse a tüdejét, majd elindult.
Remekül érezte magát, örült, hogy nem baromkodik most mellette senki, hogy kicsit egyedül lehet, Danielle-re gondolhat és gyönyörködhet a tájban. Szinte sosem látott még ilyen zöld területet, és ehhez társuló kristálytiszta vizet. Lélegzetelállítóan szép volt.
"Egyszer el kellene menni hajókázni rá..." gondolta, majd elmosolyodott és magában már a programokat tervezgette. Nagyon jól fognak szórakozni ezen a csodás helyen, és ha minden jól megy, Danielle és Eleanor is csatlakozik pár nap után. A hírnévben talán ezt szerette a legjobban, hogy olyan helyekre juthat el munka közben, amilyenekről álmodni sem mert, mikor még a kis gombafejű fiúcska volt, akinek egyetlen álma az volt, hogy egyszer nagy gombafejű fiúcska váljék belőle. Erre megint elmosolyodott, szeretett nosztalgiázni.

Hirtelen valami furcsa és ijesztő hangot hallott, mintha reccsent és susogott volna az erdő a háta mögött. Odakapta a fejét, de egy lélek sem volt mögötte.
- Ugyanmár Liam, az erdőnek természetes, hogy hangjai vannak, nem kellene megijedned - mondta magának hangosan, majd nevetett. Fütyörészni kezdett, hogy oldja a magában lévő feszültséget. Mégis, mi lehetett az?
Felkelt a kőről, amin ült, leporolta a nadrágját és elindult vissza a ház felé.
Megint reccsent valami.
Komolyan kezdett megijedni ezért egyre hangosabban fütyült. Ahogy ment egyszerre úgy hallotta az avarban, hogy valaki követi. Mit követi, siet utána. Megszaporázta a lépteit, miközben egyenesen előre figyelt, tudta, ha hátranéz, lassul. Előtört belőle valami furcsa paranoia, szinte futólépésbe kapcsolt, mikor megbotlott a saját lábában és elesett. A következő pillanatban valami nagyon  kemény ugrott rá. Felüvöltött és csapkodni kezdett felé. Kellett egy kis idő, mire rájött, hogy csak Harry az, de csak akkor nyugodott meg, miután meghalotta a jellegzetes fájdalmas Harry-féle kiáltásokat.
- Szemét vagy! - ordította neki. - Megijesztettél!
- Igazán ne haragudj, hogy megsajnáltalak és utánnad jöttem - válaszolt sértődötten. - Örülj neki, hogy nem tévedtél el, ugyanis a ház nem erre, hanem a másik irányban van - tette hozzá.
Liam egy pillanatig hálásan nézett rá, majd felkelt, felsegítette Harryt.
- Bocsánat...csak szólhattál volna, hogy  követsz.
- Én nem követtelek. Most indultam a keresésedre.
- Hát nem te jöttél utánnam?
- Nem... - Harry arca őszinte döbbenetet sugárzott, a.hogy Liamra nézett, aztán a döbbenet rémültségbe változott és a fiú szája széle elkezdett rázkódni. Szinte megigézve bámult egy Liam mögötti pontot, a szemei kikerekedtek és lassan odamutatott..
Ekkor Liamet egy robbanással is felérő csapás ütötte a földre, és csak azt érezte, hogy elkezdik püffölni.
- Menjetek a bűnbe mostmár! - ugrott fel, az ijedségtől Liam és szembe állt a másik három fiúval, majd oldalba bokszolta Harryt aki már így is a földön fetrengett a nevetéstől.
- Jobb volt mikor egyedül voltam - Liam rendesen megsértődött, majd érezte, hogy valaki hátulról  megsimítja a haját. - Harry, jobb ha békén hagysz, de most tényleg, nem vagyok valami jó kedvemben, tudod kicsit elegem van, hogy mindig engem vertek át - megfordult és döbbenten látta, hogy a fiú még mindig a hasát fogva röhögött. De ahogy Liam felé intézte a kérést, ráfagyott az arcára a mosoly.
- Most szórakozol velem?
- Eszemben sincsen. Valaki megsimogatta a hajam... - Niall Louis és Zayn is abbahagyták a nevetést, tudták, ha Liam azt mondja, nem viccel, akkor az úgy is van.
Harry felugrott a földről és a kínos csend után csak annyit mondott.
- Vissza kellene mennünk a házba. Sötétedik...

Sietős léptekkel tartottak a kis kunyhó felé, és titokban mind az öten fellélegeztek, hogy csukva tudhatják az ajtót maguk mögött. Louis ráfordította a kulcsot, majd szótlanul vette mindenki a saját szobája felé az irányt. Zayn, Niall és Liam egy szobában voltak, Louis és Harry a másikban.
Ahogy lefekvéshez készülődtek, a cuccok között turkált és egy furcsa alakú medálra lett figyelmes.

- Lou, nem is mondtad, hogy Eleanornak ilyen ramaty ízlése van bizsu terén. Elhoztál egyet véletlenül..
De Louis csak értetlenkedve nézett.
- Ez biztos, hogy nem az övé. Te is tudod, hogy kiütéses lesz a bőre az olcsó fémtől... szerintem valamelyik nődé.
Harry nagyon furcsállta volna, ha bármelyik lány nála hagyta volna a nyakláncát...végülis a fiókban kötött ki, ő pedig bebújt az ágyába és magára húzta a takaróját.

Éjjel három körül járhatott az idő, mikor Louis megbökdöste.
- Harry, ébredj! Létezik, hogy valaki zseblámpával járkál a ház körül?
- Ahj, Lou, hagyd már abba, nincs itt senki. Képzelődsz, aludj, és hagyj engem is pihenni, holnap forgatunk.
Louis a hátára fordult és sokáig azon gondolkodott,  mi lehetett az a fény, ami ilyen intenzíven világított be az ablakon.


Az öt fiúnak mégis sikerült valahogy elaludnia és akkor még nem is sejtették, mi vár rájuk másnap, mivel végződik talán örökre be a forgatás, ésészre sem vették az erdőben a rájuk meredő sötét bíborvörös szempárt, ami minden mozdulatukat leste.
"Óh, Drakón kegyes, balga szűze....azt hiszem ők lesznek azok. A történelem megismétli önmagát. A háború kitört, a medál náluk van. Kezdődjék a vérontás..."