- Innen jön, biztos vagyok benne - szólalt meg Niall remegő hangon. Valóban onnan származott a sikoly, de a furcsa szinte szabályos kör alakú réten nem volt senki és semmi....kivéve egy vastag és göcsörtös, öreg fát. A fiúk értetlenkedve néztek egymásra. Egyikük sem akarta elhinni azt, ami mind az ötüknek eszébe jutott.
- Gondoljátok...gondoljátok, hogy abból jön? - Zayn a fa felé intett a fejével és a hangja a szokásosnál sokkal magasabbnak tűnt.
Liam volt az aki megtette az első lépéseket. Egyre közelebb került a fához, a szemét összeszorította, hisz a sikoly rettenetesen szúrta a fülét. Remegő kézzel nyúlt a fa felé és mikor megérintette azt.....
***
- Mit akarsz tőlem? - Nettle Silwerglow undorodva nézte a vörös szemeket, a ráncos, szinte aszott bőrt, majd mikor az közelebb akart hozzá húzódni, leköpte.
- Átkozott dög! - ha tudta volna, ott helyben letépi a lány fejét, de nem tehette. Kellett neki és nem csak a gonosz terve megvalósításához. Sóhajtott egyet és nyugodtan folytatta.
- Ugyan Nettie, nyugodj meg, én nem foglak bántani. Túl közel voltál.
- NE MERJ NETTIE-NEK NEVEZNI TE SZÖRNY! - üvöltötte teljesen kikelve magából a lány.
- Hahaha, látom jó kondiban vagy, ami pont kapóra jön nekem. Ne mondd, hogy nem hallottál semmit a Suttogásból. Tilpánia hadat üzen nektek.. És végignézzük, ahogy a kis világotok elpusztul...pont úgy, ahogy 134 éve. Milyen furcsa...még csak nem is kerek a szám. Pont ennyi ideje annak, hogy megöltem azt az öt fiút, és az országaink hidegháborút folytatnak a Medál miatt. De Ők most visszatértek, a Medál hozzájuk került. Vége a csendnek! Le fogunk rátok csapni. És eltaposunk mint valami jelentéktelen férget.
- Te....te voltál az! Te voltál akkor is! Milyen medálról beszélsz? És mi köze van ennek az egésznek HOZZÁM? - Nettie próbált kiszabadulni a vas béklyókból amikbe kötözték, de azok túl erősek voltak.
- Engedd, hogy befejezzem! A Medál már ősidők óta a legerősebb fegyver a világon. Aki a tulajdonába veszi, nem válik ugyan legyőzhetetlenné, de tekintélyt kap. Méghozzá olyat, aminek nem csak Tilpánia és Silentlight, de az egész világ behódol. A legutóbbi háborúban az öt Gyermek kudarcot vallott. Végeztem velük. De a Medál nem nyugodott meg. Nem engedte, nem hagyta, hogy birtokba vegyem. Ellenem fordult és megtámadott. Láthatod, hogy nézek most ki. Minden miatta van! Mintha már lenne gazdája...évek óta gondolkodom ezen és végre megtaláltam a választ. Mert az öt Gyermek visszatért. És én vért fogok ontani...ölni fogok, úgy ahogy tettem 134 évvel ezelőtt. És bitrokba veszem ami nekem jár - olyan indulatok beszéltek ebből a lényből, hogy Nettie szemébe könnyek szöktek, belegondolt,hogy a barátairól a családjárol, a hazájáról van szó és sikoltani szeretett volna, de nem tudott. Ezt látva a nagyúr, tudta, hogy fogást talált a lányon és elmosolyodott.
- Természetesen van egy másik lehetőség is. Semmi durvaság, semmi öldöklés. Csak titokban, csendesen. Itt jössz te a képbe Nettle - a lány felkapta a fejét. Még mindig nem értette, hogy mire gondol Drakeon. Igen, mert a Gonosz Nagyúrnak neve is volt. Az ördög csatlósát hívták így Silentlightban. Még mielőtt megszólalhatott volna, a lány közbebeszélt.
- Én?..Mégis...hogyan? - a hangja nagyon elcsendesült, érezte, hogy most nem fogják bántani, hogy elengedik, mégis félt.
- Te Nettle olyan erővel rendelkezel, ami még a Medálén is túl tesz. Ezt nem lehet ellopni ez a te saját fegyvered. A bájaidban rejtőzik. A hangodban, a véredben van. Mit gondoltál, miért menekültél meg minden veszélyes vagy félelmetes helyzetből? Az élőlények nem mernek veled szembeszállni. Még maguk az emberek sem. Az ör Gyermek sem fog tudni. A helyzet egyszerű. A bizalmukba csempészed magad. Használod az Erőt. Majd mikor már gyengék lesznek és rád bízzák magukat, lecsapsz. Idehozod őket nekem, a Medállal együtt. Végzek velük -megint. De most gondoltam arra is, hogy lehetne az egész hatalom a miénk...Fiatallá változtatom magam Nettle. És elveszlek. Akkor mi uraljuk majd egész Shinemaret, igen az egész világot. Te és én. Ne mondd, hogy sosem szerettél volna irányítani. Hiszen jól tudod, hogy nemes vér folyik az ereidben...
Tudta, hogy ezzel bogarat ültet a lány füllébe. Igen valóban, az elbizonytalanodott egy időre, látszott,hogy meggondolja.
- És...ha így teszek..nem bántasz senkit? ezen az öt emberen kívül?
- Senkit. A hatalmam alatt fognak élni és mindenki túléli!
Nettie hosszan nézett maga elé, az ismerőseire gondolt, avelük töltött időre, Hársfára, a hazájára....lassan Drakeonra emelte a tekintetét.
- Mi az első teendőm?
- Átkozott dög! - ha tudta volna, ott helyben letépi a lány fejét, de nem tehette. Kellett neki és nem csak a gonosz terve megvalósításához. Sóhajtott egyet és nyugodtan folytatta.
- Ugyan Nettie, nyugodj meg, én nem foglak bántani. Túl közel voltál.
- NE MERJ NETTIE-NEK NEVEZNI TE SZÖRNY! - üvöltötte teljesen kikelve magából a lány.
- Hahaha, látom jó kondiban vagy, ami pont kapóra jön nekem. Ne mondd, hogy nem hallottál semmit a Suttogásból. Tilpánia hadat üzen nektek.. És végignézzük, ahogy a kis világotok elpusztul...pont úgy, ahogy 134 éve. Milyen furcsa...még csak nem is kerek a szám. Pont ennyi ideje annak, hogy megöltem azt az öt fiút, és az országaink hidegháborút folytatnak a Medál miatt. De Ők most visszatértek, a Medál hozzájuk került. Vége a csendnek! Le fogunk rátok csapni. És eltaposunk mint valami jelentéktelen férget.
- Te....te voltál az! Te voltál akkor is! Milyen medálról beszélsz? És mi köze van ennek az egésznek HOZZÁM? - Nettie próbált kiszabadulni a vas béklyókból amikbe kötözték, de azok túl erősek voltak.
- Engedd, hogy befejezzem! A Medál már ősidők óta a legerősebb fegyver a világon. Aki a tulajdonába veszi, nem válik ugyan legyőzhetetlenné, de tekintélyt kap. Méghozzá olyat, aminek nem csak Tilpánia és Silentlight, de az egész világ behódol. A legutóbbi háborúban az öt Gyermek kudarcot vallott. Végeztem velük. De a Medál nem nyugodott meg. Nem engedte, nem hagyta, hogy birtokba vegyem. Ellenem fordult és megtámadott. Láthatod, hogy nézek most ki. Minden miatta van! Mintha már lenne gazdája...évek óta gondolkodom ezen és végre megtaláltam a választ. Mert az öt Gyermek visszatért. És én vért fogok ontani...ölni fogok, úgy ahogy tettem 134 évvel ezelőtt. És bitrokba veszem ami nekem jár - olyan indulatok beszéltek ebből a lényből, hogy Nettie szemébe könnyek szöktek, belegondolt,hogy a barátairól a családjárol, a hazájáról van szó és sikoltani szeretett volna, de nem tudott. Ezt látva a nagyúr, tudta, hogy fogást talált a lányon és elmosolyodott.
- Természetesen van egy másik lehetőség is. Semmi durvaság, semmi öldöklés. Csak titokban, csendesen. Itt jössz te a képbe Nettle - a lány felkapta a fejét. Még mindig nem értette, hogy mire gondol Drakeon. Igen, mert a Gonosz Nagyúrnak neve is volt. Az ördög csatlósát hívták így Silentlightban. Még mielőtt megszólalhatott volna, a lány közbebeszélt.
- Én?..Mégis...hogyan? - a hangja nagyon elcsendesült, érezte, hogy most nem fogják bántani, hogy elengedik, mégis félt.
- Te Nettle olyan erővel rendelkezel, ami még a Medálén is túl tesz. Ezt nem lehet ellopni ez a te saját fegyvered. A bájaidban rejtőzik. A hangodban, a véredben van. Mit gondoltál, miért menekültél meg minden veszélyes vagy félelmetes helyzetből? Az élőlények nem mernek veled szembeszállni. Még maguk az emberek sem. Az ör Gyermek sem fog tudni. A helyzet egyszerű. A bizalmukba csempészed magad. Használod az Erőt. Majd mikor már gyengék lesznek és rád bízzák magukat, lecsapsz. Idehozod őket nekem, a Medállal együtt. Végzek velük -megint. De most gondoltam arra is, hogy lehetne az egész hatalom a miénk...Fiatallá változtatom magam Nettle. És elveszlek. Akkor mi uraljuk majd egész Shinemaret, igen az egész világot. Te és én. Ne mondd, hogy sosem szerettél volna irányítani. Hiszen jól tudod, hogy nemes vér folyik az ereidben...
Tudta, hogy ezzel bogarat ültet a lány füllébe. Igen valóban, az elbizonytalanodott egy időre, látszott,hogy meggondolja.
- És...ha így teszek..nem bántasz senkit? ezen az öt emberen kívül?
- Senkit. A hatalmam alatt fognak élni és mindenki túléli!
Nettie hosszan nézett maga elé, az ismerőseire gondolt, avelük töltött időre, Hársfára, a hazájára....lassan Drakeonra emelte a tekintetét.
- Mi az első teendőm?
***
Semmi. Liam tapogatta a fát ugyan, de nem volt sem váratlan robbanás, sem varázslat, nem történt semmi, kivéve azt, hogy a fülsüketítő sikoly abbamaradt. Mindenki értetlenkedve nézett a másikra.
- Mi a fene volt ez? Minek kellett egyáltalán idejönnünk? - Niall ideges volt, talán sokkal jobban, mint a többiek.
Nem válaszolt senki.
Harry volt az aki maga elé meredt és megint eszébe jutott a látomása.. mi lehetett az? Biztos volt valami köze a robbanáshoz...és a sikolyhoz is...
Ebben a pillanatban prüszkölő hangot hallott maga mögött. Megfordult és elámult.
- Ez az! - kiáltott fel. - Ezt láttam, ez a látomásom!!
- Milyen látomás? Ez csak egy ló. - Zayn értetlenkedve nézett Harryre és megrázta a fejét. A fiú csak ekkor jött rá, hogy el sem mesélte a barátainak, nem volt ideje, hiszen tűz ütött ki a forgatáson. Istenem azt is otthagyták! Mi van velük? Mi a fene történik itt?
Leguggolt és a fejét a két keze közé fogta. Nem bírta elviselni ezt, a bizonytalanságot, a terhet.
Niall elindult a ló felé. Értett az állatokhoz, jól bént velük annak idején. Ez a jószág viszont olyan más volt. Nem emberi. Nagyobb volt és szinte sugárzott belőle az erő.
Közelebb ment, hogy megsimogassa. És a ló szelíden a kezébe nyomta az orrát, hozzádörgölőzött a fiúhoz. Nem volt benne semmi veszélyes. Kezes volt, akár egy szelíd bárány. "A látszat néha csal" mosolygott Niall.
- Gyere már onnan, nem érünk rá, nem az állatsimogatóban vagy! - kezdte idegesen Louis.
- Fiúk, ennek az állatnak köze van mindenhez. Érzem - szólalt meg Harry.
- Harry ez csak egy ló.
- Nincs benne semmi furcsa.
- Hát ti nem is látjátok? - kérdezte Niall. - Ez nem csak egy ló....van benne valami..csodálatos.
És tényleg, ahogy a fiúk is belenéztek a szemébe, hihetetlen boldogságot éreztek. Körbevették és simogatták, a nagy fekete állat pedig hagyta. Szinte már csapdának tűnt.
- Mit keres ez itt egyébként? - kérdezte Zayn.
- Fogalmam sincs - válaszolt Niall - De annyira jó, hogy nem vagyunk egyedül! Fiúk. Én itt akarok maradni örökre! Nyugodtan.
Ekkor nevetést hallottak a hátuk mögött, mindenki odakapta a fejét és a varázs amit a ló árasztott olyan gyorsan illant el, mint amilyen gyorsan rabbá változtatta a csodálóit.
Egy szőke, göndör hajú lány állt velük szemben, valami színes, és utánozhatatlan ruhában.
- Ti meg mit kerestek itt? - kérdezte döbbenten.
A fiúk néztek, nem tudták mit mondjanak, azt amit akkor éreztek, szavakkal kifejezhetetlen volt. Reccsenést hallottak a fák közül, a lány odakapta a fejét, kémlelt egy kicsit majd visszafordult.
- Futás, ha kedves az életetek... - és a ló után vetette magát az erdőbe.
hát ez pazar :DDD tökre mint egy mesébe :$ nekem nagyon tetszett ^^ hozd a kövi... kivi vagyok :DDDDD♥xx
VálaszTörlésén nemtudom mii vagy te :O olyan hihetetlen dolgokat írsz le *.*
VálaszTörlésremélem sietsz a folytatással : )))))xx
imádom.:D
VálaszTörlésnagyon jokat tudsz irni!:) nagyon jo ez a resz is!:D varom a kovetkezot!:) es folytathatod a masik blogodat tis azert!:D
VálaszTörlésnagyonjó! de mi nem az amit te írsz? ;P
VálaszTörlésEgy kissé nem értettem ,majd megilyedtem tőle és még most is félek mot főleg igy késő este , uhh! De érdekel! ;);)
VálaszTörlésminden ki fog derülni, csak szeretem húzni a dolgot..:)
TörlésJúúúúúj.. Csenge, mi lesz még itt.? Istenem, ez így nagyon jó volt, ha korom sötét lenne, én tuti összeszartam volna magam.. De mivel, csak a redőnyök vannak leengedve, és fényes nappal van, ezért csak pont annyira féltem, amennyi jól esett.. Ez nagyon jó volt, és várom a következőt.! És a másikon is.!
VálaszTörlés